Mamamaci 40 blogja

Még igen időben vagyunk,
hiszen csak hétfő óta
jár újabb éved óramutatója.
Pontosan nem tudod,
így már a kora reggeli napsütéssel
kívántam minden szépet
és elképzelhető jót Neked,
Istennek hála, hogy
már több mint húsz éve
én foghatom a kezed.

Rólad nehezen írok,
minden kezdete-vége,
szeretet-szerelem
félelem-rettegés,
 mosoly, örömkönnyek
minden amit e aprócska szó
jelent nekem, hogy TE.

Oroszkrém-tortát írok,
azt szereted,
kirakom szépen lassan
a gyertyákat,
mostmár mind a negyvennyolcat,
ez a versféle most
amit szerető szívem
Neked adhat!

Nagyon szeretem a meséket. Meghallgatni is, megírni is, megélni is! Saját mondatomra jutott eszembe egy apróság, megosztom Veletek. Osztálytársam kérdezte, kunszentmiklósi vagyok-e mondtam nem, én itt lakom. Mosolygott - persze, azért nem kellett elvinni a buszmegállóig, de miért mentem a pékség felé. Néztem rá...és eszembe jutott hirtelen, az utcánk sarkán régen pékség működött.
Bár a gazdák elköltöztek már az Égbe sok helyen, néhány ház ma is mesél. Ebben a házban cipész lakott, ha tassival beszélgetek elég úgy mondani Sztána-ház, ha éppen új vevőt találok és ismerős erre, elég csak annyi...ahol a cipész lakott.
Ez is egyfajta térkép.
Jó néhány éve már, még Dunaharasztin laktunk, és a kolléganőm keresett valamilyen árucikket. Kérdeztem tőle, a Kék boltban nézte-e már, szegény ijedten nézett rám, hirtelen mi bajom lett. Mosolyogtam, persze ő így nem tudhatja, hiszen gyerek voltam még én is, aztán jött a változás szele, csodás felirat hirdeti azóta az a Fény ABC. Nagy ABC, régi piactér...stb... mind igen fontos meghatározás, de ehhez már sem GPRS sem itiner nem jár:)

A fiatalasszony kétségbeesetten figyelte az órát. A mutató kérlelhetetlenül számolta a perceket, nem törődve mással, mi történik körülötte, csak rótta útját sebesen. A látogató szép lassan közeledett, az ő kezében volt most a Sors-kártya, de nem gondolhatott arra, hogy dolgavégezetlenül távozik.
A kicsi konyhára végül ráterpeszkedett a csend, valahol az Égben ezekben a pillanatokban dőlt el egy élet sorsa. Hasztalan volt a keresés, a 6 pengő hiányzott. A bába lassan már elérte volna végcélját, s hogy egy sorsot beteljesítsen, ám időközben megérkezett az ifjú apa. Véletlen(?) folytán, hogy vele egyidőben.
Látva a két nő arcát, a válaszokra már nem is voltak kérdései. Elbúcsúzott a Sorstól, megköszönve az eddigi fáradozását, és kérdőre vonta párját. Csendesen, halkan, ahogy beszélni szokott. 
Nem okolt, és nem vádolt, csak szeretettel dorgált. Egy élet élni akart folytatni útját tovább...tovább...ha Isten adja, ennek idén lesz 78 éve:)

Sajnos az áramfelelős szolgáltató irodájában is csak emberek ülnek:((( de most már rendben minden! Élet-utamhoz kaptam új itinert, és leckét emberségből...egyelőre még nagyon fociznak a medvék itt, ahol észnek kell lennie, de most már leszek!  BRUMMADZA!

Lassan egy éve, hogy pici nyílvirágot költöztettem haza,
két levele volt, s bár nem kérdeztem,
azt hiszem azonos álmaink.
Jól tűrte a kísérletezést, kapott szegény szó szerint
hideget és meleget, míg el nem olvastam,
hogy ő igazán hűvösebbet szeret.

Konyhaablak párkány a lakóhelye, ez lett ideális,
most már nyílik a negyedik levele nálunk,
zöldje pompájában vírul, ránézek mosolygok máris.
Azt is olvastam, szereti a közösséget,
ezt is megadtam neki, a cserép másik oldalán
pici karácsonyi kaktusz dagadó leveleit nevelgeti,
igazoltam a feltevést, mert mióta
összeültettem őket, egymás társaságában
szépen fejlódnek.
Van még egy, bár különálló kis kaktusz harmadiknak,
megindult léte a jövőnek.