Mamamaci 40 blogja

Kapun innen, kapun túl,
két szív egyszerre kitárul,
másodpercnyi pillanat,
van ki megy, van ki marad.

Kapu záródik, kocsiajtó nyílik,
Én így, ő úgy, de eljutunk a célig,
külön-külön dolog,
de egy a közös világ,
tudjuk a feladatot, mit Isten ránk tett,
a megoldást - segítséggel - mi visszük tovább.

Ám, még ott a kapunál,
az a néhány halk szó,
lelkembe égett,
szívemben zengő mantra:
s most magam magam idézem:)
"Szeretlek Brummos,
Vigyázz Magadra!"

Ennyi az egész,
nem több nem kevesebb,
cifrázhatom, ragozhatom,
de akkor is ez a legtöbb
amit csak adhatok.

Amikor mentünk a koszorúslány ruháért, a szememet majd kiütötte egy tábla felirata:

FINOM-MAGYAR EPER...elgondolkodtam vajon van-e nem finom-magyar is, és hogy ki szereti ennyire a kötőjelet?
Azon már nem is csodálkoztam, hogy ahány hely annyi ára van a gyümölcsnek.

Tegnap az esküvőn, ugye vártam azt a kedves torokszorító pillanatot, amikor az anyakönyvvezető kér mindenkit, álljunk fel, és énekeljük el a Himnuszt. Szereplők sem voltak, fél óra alatt a ceremónia, versestől, zenéstől egyhangon lezavarva. A templomi szertartás felemelőbb volt, bár himnusz itt sem.
S végül, a vacsora előtt, a vőfély mennydörgő hangon szólított fel minket, énekeljük el.

Leültem magam mellé...és már nem is gondolkodom...mert káros...és nincs is értelme:((((

Na szép, most aztán megnézhetem magam:)
színesben a fészen, és magamba zárhatom
azt a boldog-bolond pillanatot ami látok a szememben,
sajnos nem tudok még
az ezek szerint
sugárzó magamhoz felnőni itt bent,
de hiszem hogy barátsággal és hittel
fog sikerülni.

Hamarosan már, hiszen szűk a bunda,
s tágítani csak úgy lehet ha belülről
kidobálom a terheket,
s a folyamatosan érkező jónak
nyitok csak ajtót, és teret.

Ha jól érzem, magam cáfolok rá
a tudományra, pedig nem szedek
semmiféle gyógyterméket,
hálám annak az ismerősömnek
ki megosztotta, hogy bajomra
hatása lehet a citromos víznek,
ez a barátságok és a hitem,
most kezdik megkönnyíteni életem.

Lassú folyamat lesz,
hosszú-hosszú az alagút,
de nagyon halványan látom a fényt,
ritkul a sötétség,
és talán valóra válik álmom,
hogy a betegségem
nem kolonc lesz egyszer,
csak puszta élet-tény.

S ahogy párom mindig mondja,
a jóban is van pici rossz,
és a rosszban pici jó is,
lássuk ha levonom a fájdalmat,
gondot, mi marad
lelkembe építem azt is!:)

Baráti brumm mindenkinek,
holnap nem brummogok
még reggel sem,
nem lesz már időm,
készülődni kell,
a macimobil még
dél előtt elszelel.

Visszük a tortánkat,
ahogy erre szokás,
sokáig nem értettem,
de már tetszik a dolog,
kínálunk belőle
s aztán visszahozzuk,
nagyon becsülöm
ezt a szép gondolatot.

Visszük a koszorúslányt is,
és a bordó-álom ruhát,
hét országra szóló lagzi készül,
az Öröm és a Boldogság
hozzánk jön holnap vendégül!

BRUUUUUMMMMM!

Hamar eltelt az idő, mi csak ennyit vettünk észre.
Szervezés, gondolatok, mi milyen is legyen, s miből?
A két családnak volt gondja az egészre.
Mi csak ünnepelni megyünk, a fiatalok szerelmét,
egymásnak adott fogadalmukat,
és része lenni a pillanatnak, amint egy új közös élet
új útra lép.

Bonyolult feladat, de igazán nem ez a nehéz,
majd a jóban-rosszban, a hétköznapok vihara,
az örömök, megtalálni a boldogság erőt,
hogy ha indulni tudtak, úton és talpon tudjanak maradni.
Hiszen a szeretetünkből mi csak az induláshoz
tudunk adni.

Küszöbön a holnap, még sok a tennivaló.
Remény, mosoly, nagy-nagy szeretet
nekik útravaló.
Az első esküvő, s követik további ünnepek,
keresztelők, kézfogók sorban,
így vagy úgy, de a világ így kerek.