Mamamaci 40 blogja

Úgy ül a bevásárló kocsiban a tündér,
akár egy kis herceg, és mosolyog,
anyjára, mamájára, ránk
az egész udvartartására.

Fehér-kék ruhácskája
még jobban kiemeli
hatalmas csodálkozó kék szemét,
végül a pénztárnál
egy egész sor figyeli Bencét.

Játszik, repül a tasak a kezéből,
jóformán földet sem ér,
követi a kis papucs, és
tetszik neki a játék, újra és újra,
visszaadnak neki mindent
szótlanul fáradhatatlanul.

S miután megcsodáltuk
gyönyörű kék tekintetét,
játékos-komoly hang szól
a másik pénztárból,
az anyuka pár év múlva
építhet magas kerítést:))

Friss a hír: Elkészült Kőbányán a Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központ gondozásában Az én mesém 6. című ,mesekönyv! Benne vagyok én is:)))
Éppen tegnap mondta a szigorú angoltanárom, hogy addig a régebbit nem kapom vissza míg meg nem kapják az újat!
Remekeltem a nyári beszámolómmal belevettem az úrhidai és a szegedi Poet-talit is, úgyhogy "osztoztatok" a sikeremben":))) Brummadza!

Szeretek varrni, kézzel, öröm ha valami új darab kikerül a kezeim közül. Keserves költözködéses éveink alatt, majdani lakásunk konyháját tervezgettem, én sosem hagyhatom el magam, mert elveszek, leesek abba a szakadékba, ahová nem szabad, s persze sokan számítanak
rám, ezért bármi ami öngyógyítás lehet nagyon fontos nekem. A varrás jó idegnyugtató is számomra.

Szóval, képzeltem piros-fehér kockás függönyös nagy konyhaablakot, sok fűszernövénnyel a párkányán. Ami megvalósult apró barna-fehér kockás
függöny, kicsi konyhaablakon, sok saját nevelésű virág a párkányon, és mellettük két pici citrom-növényke. Kint pedig virágzik a saját nevelésű muskátlim, szép piros.

Úgy illik Ildi is kapjon saját verset,
kicsit visszapörgetem az idő kerekét,
nem sokkal csak közel két hónappal,
visszaemlékezem arra a szombatra.

Arra a szombatra, arra az esküvőre,
amelyen koszorúslány volt,
az emléket nemcsak fénykép őrzi,
hanem szívünk-lelkünk is,
hiszen büszkeségünk határtalan volt,
ahogy a legszebb ruhában vonult
a menetben.

Elfogultság is, hogyne lenne a sorokban,
de tényleg övé volt az egyik legszebb
bordó ruha, s volt egy pillanat
mit nem feledek el soha.
Készültek az indulásra, lassan sorjáztak kifelé,
párom izgatottan kérdezgette,
ugye Ildié nem ilyen...nem ilyen...
hiszen mindenféle árnyalat, több stílus, fazon
nem volt egységes bár megkívánta volna az alkalom.

S majdnem utoljára megjelent Ildi,
apja szemében maga a SZERETET,
akkor ott megint angyalt láttunk,
mit nem ad vissza a fénykép,
azt jól megőrzi az emlékezet.

Fájós augusztus, könnyező szeptember,
családból sietve köszönt el sok szerettünk,
kiket nagyon hiányolunk, és sosem felejtünk.
Torta és fakereszt, lelkünk komoly terhe,
ünnep lenne holnap, hétfő a fájdalom ideje.

Anyám édesanyja szerette a gyöngyvirágot,
elhervadt, nem tudjuk csokorba szedni,
sírjára tenni, maradnak a szavak,
léleksebeket gyógyítani, amennyire lehet,
maradtak kérdések mikre sosem lesz felelet.

Tőlünk messze a temető,
én holnap a sápadt holdvilággal üzenek,
drága nagymamám
a Jóisten nyugosztalja szeretett lelkét,
tizenöt éve ment el közülünk
csendben őrizzük emlékét.