Mamamaci 40 blogja

A türelem sosem volt erényem,
és most hogy már majdnem
teljesen megismertem magam,
kutatnám a jövőt, a közönséget,
mutassam, szárnyra kapott lelkem
repülni vágyik, dicsekedne
sorolgatná kincseit.

Indultam reggel utamra,
gondolkodtam, verset, mesét
merre hová küldhessem,
pályáznék ezerrel
csak művészlelkem megmutassam én.

Egyszer csak halkan szólít valaki,
körbenézek, sehol senki
az ismerős táján csak a fenyő
ágai suhognak a gyenge szélben,
lásd - hallom - én itt állok
évtizedek óta, mint egy furcsa kilátó
s nem dicsekedem, türelmetlenkedem,
kivárom, s köszönöm a csodáló sok tekintetet,
várd ki hát te is nyugodtan
míg megmutatják titkát,
sikered merre lehet.

Elszégyelltem magam, megköszöntem
az intelmet, indultam tovább,
lelkemben a szavakkal
és már nem volt bennem
türelmetlen tétovaság.

Belevagyok, csak úgy a világba...
az őszbe, a fénybe, a péntekbe...
a tegnapi zaklatott mégis
lélekgyógyító álmomba...
visszatérő gyári üzem emberekkel
engem hajt a szükség, de végre kijutok...
kínai mester lélektréninggel
megvacogtatta a félelmetes tegnapot,
és mosollyá rajzolta a sok-sok holnapot!:)))

Telik az idő, van hogy ránk fárad,
vagy "mint a szekér szalad"
vagy csak van mint a mindenség.
De forog a kereke,
és persze a mi életünk is vele.

Nehezen szoktam meg,
hogy itt már az első osztály
az a kilencedik,
és így Ildi idén tizenkettedikes.
Sok-sok lélekvirág elhervad, elnyílik,
de nyomában rögtön
születnek mások, e csokrok
ékesítik az élet-világot.

Próbálni megy ma, lassan itt a november,
és hamar lesz a vége, vele valami kezdete,
s másnak a vége...apró kis szalag
szép báli ruhán, megható ünnepi keringő,
aztán rohan velünk az idő, és a sok teendő.
Majd az újabb próba nyílik az Élet kapuja,
senki nem lát a jövőbe, tán segít a remény sugara.

Egyetlen kedvenc Stallone filmemből kedvenc sorom
jutott az imént eszembe...szerencsére öreg medve
nem vén medve, bár üres csupraim száma egyre növekszik!!:))

Szóval...tudtam...tudtam...csak nem sejtettem,
hogy ma valakit köszöntés illet...aztán megláttam,
és gyakoroltam azon nyomban önkritikát,
még nincs minden elveszve, hiszen még vagy 3 órán át,
a Te névnapod van!

Gondoltam hát hatalmas csokor virágot,
s persze ezerszer brumm-brummos névnapi jókívánságot!:)))))

Hangos csend fogad minket,
nincs más néző,
csak nekünk szól a darab,
jegyár sincsen, sem kulissza
szerepló sem,
s a színpad is igen szokatlan,
az előadás amolyan vizi darab.

Napfény a világosság,
sok-sok kő a zsöllye
főszereplő az öreg Duna,
kit szél kér keringőre.
Tánc közben álmokat mesél,
néma akár mi nézők,
de lelkünk érti-érzi,
s kér még sok-sok visszát,
de hiába szólít az idő,
indulnunk kell,
szívünkből szívből
némán zeng a viszlát!