Volt egy tánc

Szimpatikus szoba- és sorstársakkal kerültem egy helyre a kórházban. Szálltak az anekdoták, visszhangzott a nevetés, egyszer gyönyörű énekszó is hallatszott ki tőlünk:) nagyon kellemes perceket éltünk át egy dalos pacsirta jó voltából...aki szintén az egészségügyben dolgozik, egy másik kórház csapatát erősíti. Az X-faktor ítészeinek nem felelt meg a produkciója, ám nekünk annál inkább:))
De, tánc van a brummogásom címében...szó esett egy régi szalagavatóról, fiú kán-kán táncról. A főszereplő ma már két gyermekes családapa, volt szerencsém látni az ikreket is.
Édesanyja, aki évekig volt osztálymama az iskolákban, egy kínai üzletben akart beszerezni piros lepedőket.
Az eladó közölte vele...piros nincs csak "szárga", Erzsi vitába szállt szelíden neki akkor is piros kell a kánkánhoz... mire a hölgy elképedve kérdezte...kan-kó? Nem, mondta az anyuka, az egy betegség...a kánkán egy tánc:)) Állítólag hatalmas sikert aratott az osztály azon a szalagavatón:))