Visszahoztam:)

Mamamaci40•  2014. november 22. 18:28

Macipő

Ma megítéltettem, nem kapok még egyelőre ágyat, majd február elején egy újabb szemlét, addig őrzöm ezt az állapotot, ha már sebem lett, legalább maradjon ekkora, és újra hatalmas fogadalommal magamban mondtam búcsút, hogy ezután Isten igazából bizony minden nap fáslizni fogok, legalábbis rendszeresebben. Igazuk van, és tudom, de már ha lelki szemeim látják azt a barna micsodát, lelkesedésem undorba csap át. Régi kúra, s procedúra, kínzókamra a javából, seben kötés rá a borzalom, a gyártót mindannyiszor élvezettel gondolatban likvidálom. Mert a tudomány az tudomány, a technika meg technika, amikor szövetséget kötöttünk, még volt benne anyag, de teltek az évek, s a gyártók nem gondolva a sok szerencsétlenre csak a mennyiségre figyeltek, nem a minőségre. Ma már átlátok rajta, és a gyártó sötét jövőjét álmodom, tízszer megtekerni a nyakán, míg a végén jól meghúzom...De félre minden durva gondolat, addigra már lesz új macipőm és talán a viselés tüzes kínja is alábbhagy.


Hosszú évek után megszületett a kedvenc telefonos történeteim másodikja, az első az volt, hogy egy kórházi bentlét után a taxis jelenlegi neje azt hitte, hogy férje exe aki történetesen Emőke írt egy sms-t, és szegény elszidta az összes felmenőjét mire beért értem, mert ő éppen ráért. Miután tisztáztuk a félreértést, hogy csak én "zaklattam" mert párom nem ért rá hazafuvarozni, Kispesttől Dunaharasztiig végignevettük az utat.


Ám megszületett a második életmese, és még cáfolja valaki, hogy az élet nem nagy rendező! Miután megtudtam, hogy 55%-os vagyok, abban a pillanatban csatlakoztam a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége tagságába, és szép lassan kezdem kihasználni, ami nekem is jár. Kisbusz jött értem s néhány sorstársamért, és vitt ortopédushoz, majd méretvételre. Az úr aki terelgetett minket, profin tette dolgát és idegileg igen terhelhetőnek is látszott, bár ez egy másik történet.
Szóval, várakozás közben Péter küzdött a könnyített bürokráciával, kérdésekkel bombázta aktuális áldozatát, aki mellett ült egy úri ember. Kérdések végtelenje, végül a telefonszám, a hölgy nem tudta, a férfi elkezdett hisztizni, hogy bezzeg ő fejből és sokat...mire Péter megelégelte, és mondta, hát akkor ugyan már segítsen az asszonynak, és mondja el a felesége helyett...ő el is kezdte, de megfagyott a levegő, mikor a hölgy közölte ez nem az övé..."szó bennszakadt..." majd kitört a nevetés, hiszen bár párnak látszottak, de nem voltak egy pár, csak szomszédok, végül tetőzve a vidámságot és kcsit letörni készen az úr büszkeségét, Péter kérte akkor mondja el a másik hölgyét...hát az övét aztán kívülről tudom, hiszen ő pedig, a hugom...:))


Van vidámság a fehér falak között is, csak értő lélek kell hozzá, s olyan közeg ahol még emberszámba veszik a betegeket is, köszönet nekik!

2 hozzászólás

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402014. november 23. 18:48

Köszönöm szépen Erika!

BakosErika2014. november 23. 07:12

Jól megírt gondolatok Emi!
Szép napod legyen.