Világ előttem, világ utánam

Világ előttem, világ utánam de a lényeg, ami idő-közben van.
Kora reggel még álmos a
"Mit nekem Te..." magamtól magamnak
éles kritika, jó lenne újra
az egészet megtanulnom.


Nézelődök csendben, 
nálunk nem néma a hallgatás,
de a volán ott van a biztos kézben,
én pedig biztonságban 
"félig-alszok" az anyósülésen,
kezdődhet az utazás, 
lelkem fel nem fedezett tájain
a barangolás.


Festő vagyok...a rengeteg harsány zöld,
maga a remény, sok-sok örök szerelem
sárga fejével integet, ők maradnak, én
távolodom, szelíd tűz feszül feszes 
zöld szárakon, a napraforgó-mosolyt
zsebre rakom.


Vakít a tiszta kék ég, és csoda a sok
fehér "alkotás", aztán egy szempillantás
és más a minta, itt még a nyúlból
is lehet akár tyúktojás, vagy a saját
fejem, ahogy nézem az eget, aztán
"én is úszok tova" megunhatatlan
felhőjáték, onnan jó lesz a lopott hangulat.


Pirosat ugyan most nem látok,
fehér van a kedvenc helyett,
kedvelem ezt a négy szín táncot,
tökélyt maga a természet alkot,
de akkor az ember lelke
fáradt szürke miért lehet?


Vannak körülöttünk csodák,
csak nincsen rajtuk címke,
sőt sokszor igen szerény a csomagolás,
de ha megtaláltuk, nagy a szép jutalom,
nem felesleges a "lelki olvasás".