Verseinkbe bújva

Kora délután kellemes időben bandukoltam. Úticélom igen nemes, kedvemet. Iq-barbienak sem sikerült letörnie. Egy óra mi csak az enyém, gondolatban kiteszem a ne zavarj táblát, s megint örülök hogy sok új poéma vár rám. Mind megannyi lélektükör, derűs vagy kevéssé mikor mit oszt az élet, és persze hozom a magamét, rajzolok élet-képet, ha lehet színeset, vagy próbálom a szürkét festeni lélekszépnek. Letelik az óra, ennyi volt mára, maradhatnék még de a széket nem nekem találták ki. Megbecsülöm a kapott szivárványt, péntekig kitart, akkor megint megyek, már nagyon várom megváltásom, hogy utam végre a saját géphez a nappaliba tart majd.