Vasárnapok meséi

Mamamaci40•  2016. február 28. 19:43

Felöltöm az ünnepi viselőst, és kikotrom az utolsó kanálnyi napfényt a mosolybefőttből. Nem kell szürke színt vinni a családnak. A hangulat megvan, de az állóképességemet megzavarja ez a mindenféle idő, reggel a gerincem tudatja hogy megvan. Esküdt ellenségeként minden gyógyszernek, inkább a csakazértisnemgondolnirá megoldást választom. Még az üveges szilvát is visszautasítom, rendet kell tenni a fejemben. Családias hangulatú ebéd, közben figyelem őket, öt kicsit, egy családfán öt teljesen különböző ágacska. Öröm nézni ahogy játszanak egymással. Aztán mivel folyamatos az érkezés, kicsit kényelmesebben helyezkedünk el, hogy a többiek is asztalhoz ülhessenek. A szobában éppen a két kisfiú vágtat egy műanyag valamin. Ló - mondja lányom keresztanyja, - nem - tromfol a párja, - túl dagadt. - Szamár - szól az egyik apuka, de elvetik ezt is merthogy pici a füle. - Víziló - vélekedik az ünnepelt, születésnapos sógorom, de valaki ellenszegül - nincs nagy szája. Mondanom se kell, a két gyerek nevetve vágtat körbe-körbe a kék műanyag valamin.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402016. február 29. 14:13

Köszönöm Erzsi!

Doli-Erzsi2016. február 29. 06:39

Ezt az élet mesédet is jó volt olvasni!
Gratulálok!

Mamamaci402016. február 28. 20:46

Miki, Rozella köszönöm!

Rozella2016. február 28. 20:15

Családi idill.. :) jó is ez! A felnőttek azonosítanak, a gyerkőc meg játszik...aztán néha fordítva is lehet ... :)

Mikijozsa2016. február 28. 19:51

:)
De jó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom