Vasárnapok meséi 11.

Mamamaci40•  2012. április 8. 17:23

Apu kijött a kórházból. Anyu 10-kor ígérte, hív ha tudja már mikor jön. Fél 12-íg több életemet is megéltem egyszerre...és legalább 10 évet öregedtem, de végre jött a várva várt hívás, minden rendben, Apu már úton van hazafelé.

Ez a húsvét megint tanított valamit nekem. Anyu kétségbeesve mesélte, hogy a nagy kapkodásban elfelejtette a szemüveget becsomagolni, és a tegnap esti lélekerősítő beszélgetés alatt azon meditált, mégsem megfőz előre mára, hanem kivasalja a ruhát, és akkor ma friss ebéddel tudja Aput várni. Mindig elismétlem neki, hogy mennyit jelentett és jelent ma is nekem, hogy őt sosem láttam céltalannak, sem unatkozni. Azt mondta, de nem is ért el semmit. Megnyugtattam, hogy vannak apróságok, amit én kaptam, és tovább tudom Ildinek adni. 

Mindenki, illetve az emberek nagy többsége valami nagy dolgokat vár az életétől, én azt mondom, egy erős, de nagyon erős családi kötelék mindennél többet ér. Amikor meg tudjuk teremteni a nyugalmat és persze megtartani is itthon, akkor célhoz értünk. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402012. április 9. 17:12

köszönöm szépen Ari!

arany522012. április 8. 20:20

Teljesen egyetértek veled, nincs is annál nagyobb dolog , mint élni a családnak, azoknak akiket szeretünk, kicsit háttérbe tolva önmagunkat, önös érdekünket.
Örülök, hogy Apukád már jobban van. :)

skary2012. április 8. 17:53

hihi

Mamamaci402012. április 8. 17:52

köszönöm skary a bizalmat majd meghálálom...:))

köszönöm szépen Sea!

Törölt tag2012. április 8. 17:49

Törölt hozzászólás.

skary2012. április 8. 17:47

hűha..szegénytanárokk :)

Mamamaci402012. április 8. 17:46

Köszönöm Limmike!

Akad még, skary, én szeptembertől megint iskolás leszek például:)

skary2012. április 8. 17:40

amimánemnagyonvan :)

Törölt tag2012. április 8. 17:39

Törölt hozzászólás.