Vasárnapi mese

Hol volt, hol nem volt, valamikor, hajjajj...de még most is van...csak az évek múltak el, nem egészen nyomtalanul,
szóval volt egy copfos kislány, aki néhanapján kicsit remegve, kicsit félve, "altatót" olvasott apjának németül,
délután, néha nem kerülve el a kiabálást, és azanyádszentségit, a hibák miatt. Ám olvasás közben is azt figyelte,
jó? atyja mikor alszik el. - Túl hamar abbahagytad az olvasást! - hangzott néha.
Aztán eltelt néhány év, a németet felváltották a mesék.

Írtam mesét Ildinek, és további meséket, sőt az ő meséje átdolgozva megjelent a kőbányai sorozatban, bár
közölte, neki akkor is a sajátja az igazi! Az idén is benne lehetek majd a könyvben!

Tegnap délután Papamaci fáradtan dőlt le pihenni egy kicsit, mert még hivatalosak voltunk a "szomszédba",
és ő kérte meséljek, mit is, hát itthon nem olyan derűs-mesés az élet, eszembe jutott, hogy a kórházban gyűltek
a mókusok. Elkezdtem olvasni, ő pedig szépen elaludt!