Valamilyen mese időkön át:)

Van ma a családban egy születésnapos, a keresztlányunk, boldog édesanya, s most már pontosan tudom a születési dátumát, a 28 éves kor 1987-es évszámot takar, hála a facebooknak itt a bizonyság:)Az történt ugyanis, hogy amikor született, a párom katona volt. Már hajnal óta hívogatta a kórházat mire végre közölték vele, megérkezett a keresztlánya, boldogan ünnepelték az eseményt, elmondása szerint úgy délig, amikor valaki megkérdezte, hogy is hívják a kislányt? A nagy örömben elfelejtette e fontos kérdést, sógoromtól tudta meg, hogy Zsuzsi érkezett. Amikor szóba kerül, melyik évben is született párom mindig lakonikusan fogalmazott, katona voltam, 86-os vagy 87-es.

Eltelt pár év, én készültem arra az igen fontos találkozóra ami a jövőmet határozta meg, s hiába az intelem, nem érkezhettem üres kézzel. Bár a diós desszert csak gesztus volt anyósomnak, hiszen cukorbeteg is volt, amit nem tudtam, és kicsit zavart is, (mondtam, hogy ne hozzál semmit - azóta tanulja párom, hogy sokszor nem fogadok szót) de a vigyorgó plüssviziló a keresztlányunknak, sikeres választás lett.

Pár éve láttam viszont, több gyermekkézben megfordult már, látszik rajta a szeretgetés  de a széles szájú vigyor, s az ölelésre tárt "kar és láb" megmaradt.

Pár perce köszöntést, és köszöntő verset írtam, a képen is átsüt a harmónia, a kis családot látom, gyermek a kézben, szigorú-vidám tekintetek, s ott bújkál mosolyogva a Szeretet maga.