Üzenet a felhőkbe

A minap előjött egy gyermekkori

emlék, életre szóló, mint később kiderült.

Egy játékmackó, nagy, akkor újdonság

volt, tudott brummogni is.

A többiek sorát akkor ő zárta, és

tette az i-re a pontot. Borcsa nevet

kapott, hiszen engem is így hívott

anyai nagyanyám, már amikor

találkoztunk. Számomra túlontúl

kevésszer, aztán amikor már saját

döntés lett volna a kapcsolattartás, 

nem volt kivel.

De az út megadatott, azóta terveztünk

és alkottunk és álmodtunk több

barlangot is. Ennek ahol letelepedtünk,

most legalább három napra becsukom

az ajtaját, és önlélekgyógyítom magam.

Muszájból mentem ki, felelőtlen

emberek "ajándéka" miatt, de hogy

szóljak felnőttnek, hogy "tedd a szád

elé a kezed", ha már szűkös helyen

dolgozunk. Az a gyógyszer megvan,

a másikat én kavarom...

Az egyik szeretet mécses Takács

mamáé volt.