Útközben

Csendes turistaként a parkon át,

előttünk fogynak, mögöttünk gyűlnek

a kilométerek. Nézelődök, mindig

kedvvel csodálkozom rá erre a világra.

Megnyugtatnak az őszbe burkolózó fák,

és tudom, mindig vár valami meglepetés.

Reggel minden tejfehér a ködben,

a látnivaló csak sejtet, de nem mutat.

Aztán, ahogy telnek az órák, barátságosabb

lesz az arculat.

Varjúhad feketéllik, táblán keresgetve,

amott delel a csorda szellem.

Látok birkatürelmet, később lenyűgöz

a sok lóerő. A nagy folyó varázsa iskolát idéz,

verseket citálok egyiket a másik után.

Az érzés, hogy láthatom, amit olvastam,

leírhatatlan.