útközben 2.

hiányos a leltár kiabál a táskám,vállalható a délután, hogy legyen idő,

költözés ez is, nehéz is meg nem is,

de maradjon csend itthon, s nagyon

kell, itt belül.

Villanylámpák fénye csillogó ékszert von

a sötét égre, házak ablakán lopakodik be

az est, tekintetem kíváncsian kémlel,

s ha nem látok, hát képzelek, máshová

is harmóniát, jóleső érzéssel, 

ami mi ránk itthon, lassan két hónapja vár.

A megmászott hegy engedelmesen

kopik a talpunk alatt, és már nem

csal meg a boldog echo, kapaszkodtunk

estünk, nyújtózkodtunk, falba ütköztünk,

de végre is csak otthonra leltünk.

Hazaérkezünk mindig, de hazataláltunk,

három szívben elég erős a hit, 

igaz a mondás, leírom én is,

ami nem öl meg, az csak erősít.