Újra ősz

Élő kiállítás, van itt minden miszemnek-léleknek kedves.

Megunhatatlan színorgia, és a

sok-sok apró "kirakós darab"

amitől most már nekem az ősz is

kedvenc évszak marad.

Csak sétálok, és rajongok,

én a mindig természetbolond.

Régi és új szerelmek, gyarapodik

az én ősz-történetem.

Hársfáról apró ejtőernyős pörögve

lebeg a földre, kár hogy csak éppen egy,

az ecetfa vörös "gyertyái komolykodóak

a rikító díszes levélcsokrok között.

Barna fonnyadt levelekre vetkőzik

a kedvenc gesztenyefám, 

tüskésbundás utazói búcsút intettek

már rég, meglepve látom

néhol zöld levéltenyér, mint

megkésett nyárvendég.

"Szütyőket" fúj szárazra a friss őszi szél,

bennük sok-sok pirospaprika törpe,

heten csináltuk, hallom a néni hangját,

reggeltől-estig, rengeteg munka,

ez a szemnek-szép csendélet.

Nemtudommilyen-fajta fenyőben gyönyörködöm,

nem láttam még máshol sohasem,

sok kis ágon piros bogyócskák,

ősszel feldíszített karácsonyfát küld a Jóisten,

megérint nagyon ez az előlegezett szeretet.