Törések

Húsz éve, éppen ez idő tájt történt, hogy szilánkokat készítettem, kedvenc kis tükrömből. S amikor szólongattam kedvesen, hogy tükröm-tükröm, a pici üvegek csak csúfondárosan tekintgettek rám. Szorongásom leírhatatlan volt, hiszen, bár nem vagyok babonás, mert amúgy is látok és megérzek előre dolgokat, szóval, esküvő előtt nem tartottam túl szerencsésnek az esetet.

Az elmúlt idő igazolta, hogy az üvegipar jeles termékének halála nem okozott különösebb fennakadást. Ám a mai napon megint tört egy tükör, de ez nem látható, viszont nagyobb a hatása...nem én tehettem róla, ezt a ballasztot úgy kaptam sajnos, színes egyéniségem éppen magamban tükröződött sokszor szürkén. De ez is elmúlt, ezekből a szilánkokból viszont szerencsét olvastam ki. 

Néha kellenek a csattanós pofonok, ha vannak bennem gondolatok, amik fájnak, sőt égetnek, de valaki kimondja,  akkor szembesülnöm kell vele, ez történt ma is, s persze megint a párom volt aki segített. 

Lehet, csakúgy beleélni a nagyvilágba, komoly a döntés. Nálam más a helyzet, én erre ítéltettem, jó szüleim által, csak sajnos az ezüstPÉNZ is náluk volt. A pénz ami mai életükben is hatalom. 

S talán, csak azt felejtik el, hogy majdan születik egy másik ítélet is...nem én hozom...nálam a szeretet ereje van, s az nem ítél.