Ti is szeretitek biztosan...

gondolom, nem vagyok egyedül, amikor abszolúte kívülálló akarja megmagyarázni az életünket, nekünk. El akartam kerülni a szócsatát de nem sikerült, viszont Papamaci idejében érkezett vissza (ilyet se láttam még, bár nem csodálkozom, ha rövid ideig nincs "foglalkozva" reggelivel-vacsorával, szó nélkül elviszik) és két rövid mondattal helyreigazította a nővére gondolatmenetét...hogy aszongya, az előzőből se tanultatok...mert így s de úgy...csak rossz volt az időzítése...s kérdően nézett rám hogy elköszönéskor miért nem kísérem vissza az öccsét a kórterembe...nem látod hogy fáj a lába, csóválta Papamaci a fejét, testvére csak hápogott:)

Bár előzőleg megbeszéltük értelme sok nincs bemenni hétvégén, de ki utasítaná vissza egy beteg medve kívánságát, holnap viszek forró leveskét üvegben, aztán megyek imádkozni érte!