Természet-rajz

Solt és. Harta között hazafelé úton, ahol elfogynak a házak. Balra a róna végtelenje, jobbra a a töltés állja a tekintetet, de mögötte csak úgy kínálja magát az írnivaló. Változik a kép, átmegy inkább grafikába. Elől a pőre fák sora, szomorú lenne ha nem lennének a harsány ég-színek. A csodálatos szürkéskék, ami egyhangú lenne de rózsaszínes-vörös csíkok díszítik s korona a naplemente narancsa. Az egész jutalomajándék a lélekszép délutánra. Szürke napok tüskéjét elmosta egy pici lány őszinte mosolya. Csenge szavak nélkül követel figyelmet. Négykézláb közlekedik, felfedez mindent, menekül a gond, a felnőttben is éled a játékos lélek. Nincs a világnak nagyobb vagyona mint a csöppség hatalmas mosolya.