Találkozásaink

A második megható lett, ez a mai...nem ismerem a nénit, de önkéntelen-őszinte múltkori kirohanása is megmelengette a szívem táját...kicsit zavartan, de kardos hangon felszólított, menjek orvoshoz, akkor is, ha nem oda készülök, látva sántikálásomat, magamban kajánkodtam, hogy kívülről is látszik ezek szerint, hogy sokszor nem vagyok "százas", de komolyan, nagyon örültem a szavainak.Ma pedig, mikor meglátott az utcán, egyből megkérdezte, voltam e orvosnál, s meghallva, hogy most jöttem kezelésről, mert nem fogok meggyógyulni, maga lett az élő bocsánatkérés-szobra, és elmondta százszor, ne haragudjak rá, és igazán, csak látott, mert ő is...hiszem, hogy nem veszett ki még az emberség az emberekből, csak jól elbújt...hogy aztán néha ilyen pillanatokkal a legszürkébb szerdát aranyba tudja foglalni.