Szürke szavak

Mamamaci40•  2015. november 5. 12:53

Szavak, mint zörgő üres csigaházhéjak, most csak formát adhatnak, tartalmat nem. Szívesen rakok ki szívet, csillagot, de láng nincsen, parázs is alig, úgy hiszem. Semmi baj, illetve a semmi a baj, az üvöltő csend tett némává, bár padlóra nem rogyok most, erőt gyűjtök, lelkembe napfényt képzelek, kiégettek az elmúlt hetek. Tökéletes pillanat, kintről hidegen kacsint a napfény, bent a konvektorban pénzért jár örömtáncot a láng. Mégsem tévedtem, sok nekem a novemberi világ. Baráttá lett az ősz, de ha lecke jön azt tanulnom kell.A türelem rózsát terem, de nincsen rózsa tövis nélkül, ez nem rólam szól, csak nekem telik az idő. Mássá lettem, de az aki voltam eddig is, csak... a lelkem nem fér már a rászabott s jól elszabott bőrében, az igazi tör a fény felé, s már nem tűr zabolát.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402015. november 6. 15:46

Gyöngyi, Jolán köszönöm!

Molnar-Jolan2015. november 6. 13:58

"Szívesen rakok ki szívet, csillagot, de láng nincsen, parázs is alig, úgy hiszem. Semmi baj"
Novemberi gondolatok, Mamamacisan. Jó lett. :-)

Steel2015. november 6. 13:46

Nagyon szeretem az írásaid. Tiszta, jól megfogalmazott, hétköznapi szavak nem mindennapi mélyre látással, láttatással, emberséggel, érzéssel, olyan életpillanatokról, amelyben magára ismerhet az olvasó is.

Mamamaci402015. november 6. 09:20

Köszönöm szépen. Klára!

MKKlara2015. november 5. 23:11

Mélyről jövő szeretetszavak...

Mamamaci402015. november 5. 19:48

Köszönöm skary!

skary2015. november 5. 18:20

előre

Mamamaci402015. november 5. 16:20

Miki, Erika, Erzsi köszönöm!

Doli-Erzsi2015. november 5. 14:52

Macika, szeretettel olvastalak!
Tetszett nagyon!

BakosErika2015. november 5. 14:16

Nem szürkék ezek Emi!
Nagyon jó.

Mikijozsa2015. november 5. 13:05

"üvöltő csend" nagyon költői metafora, és éppen a "hidegen kacsintó napfényhez" passzol, üdv