Születni másodszor, jöttem

Tévedés azt hinni, elkésett velem az idő,
hogy mire vihettem volna, nem nekem kérdés,
hiszen a válasz, s egy nagy-nagy homokóra
van nálam.
Homokszemek helyett telve szeretettel.
Évekig nyeltem élet-utam keserű porát,
tudva lelkem mélyén hogy egy napon
majd egy szép új holnap virrad rám,
mutatja egy a régiben új élet kapuját.

Az érzés örömmel tölt el, hogy itt állhatok előtte,
s minden reggel repesve öltöm fel
az aznapi boldogságruhát,
addig-addig kerestem magam, míg végre megtaláltam,
s most már végképp nem érdekel a nagyvilág.
Aki-ami fontos, egyes és többes számban,
életem útján tovább elviszem,
de a sok-sok rosszat gondolatseprűvel
mostmár tudatosan szépen elkergetem.