Szombati mese

Vasárnapi nem lesz, mert akkor már készítem a csomagot, de ha már ez a márciusi szüli-névnap meghozta gyermekemtől a netet, és ugye brummokat is ígértem...nem is kell témáért elcammogni, csak egy kicsikét felnézni a falra, és ott a tablóra. Lenyomatai a lét pillanatnak, néhányuk megrikat, néhányuk meghat, hiszen gondos kezek a családi körbe, gyermekeik közé tették a szigorú tekintetű barna lányt, a tekintet maradt, és a barna csak ezüstösebb lett. Kicsit arrébb egy másikról párom mosolyog fiatalon kezében valamelyik unokahuggal vagy unokaöccsel, egy valaha volt farsangi pár, és két kép pont középen, mindig mosolyra fakaszt, az egyik kisfiú jövőre kapja a harmadik x-et, a másiknak 4 éves pajkos fia van, tiszta apja. Ő akkor fiatalabb volt, én akkor kerültem a családba, de szinte hallom a hangját, és látom ahogy a szobában kukucskál ki az ágy mellől, és kitárja két kis karját, visít ne gyere ide...ne gyere ide...mert tudja hogy a csiklandozást nem ússza meg:) most meg...én mondok köszönetet a meghívásért, s a finom pörköltért...az idő halad, de azt hiszem jó ha van képünk hozzá, hogy (m)ilyenek voltunk.