Szivárvány ég

Óra nélkül hajnali fél három, s valami borzalmas égi koncertre ébredek, még egy óra aztán indul a napi verkli, napközbeni pihentető alvással. Szeretem az éjszakát, a hajnalt, egy bagoly is megbújt a medvebunda alatt ( s megpróbál nem feleslegesen huhogni, megteszik azt mások, arra utaltam, hogy nem szeretem a rémhíreket!). S míg a dörgés megriaszt, de én még ilyet nem láttam és kedvtelve nézem az égi paletta gyönyörű színeit.

Napközben pedig a kint is bent is zöld vidít fel, ablakon kinézve látom a szőlőlugas zöld élőfüggönyét, a párkányon a futó hozza sorban az új leveleket, és a két kis kaktuszom növekedik.

A kórházban a blőd banalitást hallgatom mindig, "ezzel együtt kell élni, nincs gyógyszer", és hálát adok az égnek, hogy sem süket, sem vak nem lettem, és a természet csodái gyógyíthatják nagyon lassan de biztosan hegedő lelkem sebeit.