Színterápia, és még valami!

Mamamaci40•  2015. január 6. 00:22

Őszi búza zöld vetése, van hol még álmot lát talán a föld,

körben merre a szem ellát, a háborítatlan végtelen, és csend

mormolom, hogy "Mit nekem Te..." nem tehetek róla

egyoldalú szerelem, sőt mindig megtalál egy Múzsa, 

csodálatomat írásban még egyszer átélhetem.

Fák, bokrok, madárfészek-életek, néha fenséges szárnyalás,

fenn az égen, szabályos rajzban madársereg varázsol el,

néma a párbeszéd, értem mégis, bár én csak nem kérdezek,

és a táj is csak nem felel, de ezerszer is szeretem,

mindig más arcát mutatja, ártatlanul rabul ejt.


Körben, tiszta vakító kék az ég alja, rajta fehér felhőcsík

felette lilás szürke, minek nevezzem, szín-tünemény.

Aztán ahogy haladunk tovább az ég piktora csak szürkét kever,

de azt annyi árnyalatban, hogy nézni is kedves, majd a

sötét fenyegető felhő felett, egy pillanat derengés sejlik,

ott bujkál valahol a Nap, hirtelen mindennek fénye lesz,

s ahogy nézem a mesét, lesz lelkem egyre szabadabb.


Korai a sötétség, megint más a paletta, a gyönyörű vörös is színrelép,

és előttünk merre a szem ellát távolban a sok lámpafény

adja a horizont színes ékszerét, ezt is mindig megcsodálom, minha

nem láttam volna soha még.


De akkor már némi szín, hozzánk is költözött, a természet

tökéleteset alkotott, a hatalmas fekete szempár még riadtan tekinget,

a világosbarna bunda gyönyörű viselet, a kölyökkutyának újak vagyunk

még, mi lehetünk ismét a régiek, feltámadt lelkünkben

a muszájból elaltatott végtelen szeretet, érzi a "kicsi" is, bár

három hónaposan is olyan nagyobbacska "öleb".


(Leonbergi-Kaukázusi németjuhász keverék, az utolsó kölyök,

és váratlan ajándék, ilyet még nem láttam, a gazdák kérték Ildit,

ne féljen, kijönnek a szülők, mint a többi elajándékozásnál,

szem- orrügyre venni az új mamát, és fél sötétben is csoda-kép,

gyönyörű állatok, s amikor elindulunk, a pár sok még egy kis

búcsúzkodása után, hallom a kutyamama sír. Ismerkedünk

lányom egész lelkével magyaráz neki, sok kutyánk volt már, de

vele visszajött az idő, a pillanatot tőlem senki el nem veheti,

itthonra kutyaeledel is kell már, a karomban tartom, nyugtatgatom,

tekintetem állja, töretlen a bizalom).



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2015. január 7. 11:16

Meghatódtam...aki a kutyát szereti rossz ember nem lehet...szívesen cserélnék veled tapasztalatokat, ha nem bánod :) sőt küldenék képet az én kutyámról is, csak nem tudom hogy kell? segítenél? :)

Mamamaci402015. január 6. 10:44

Éva, Anna köszönöm!

Törölt tag2015. január 6. 10:43

Törölt hozzászólás.

pauleve552015. január 6. 10:42

Macika, csodás ez a hangulat! Hiába, na "kutya nélkül lehet élni, de minek?" :-)

Mamamaci402015. január 6. 10:40

örülök neki Kinga! "csak azt adhatom mi lényegem"...harcaimban buktam szüntelen, de eltelt az idő, és mégis csak én születek újra győztesen:)

Kicsikinga2015. január 6. 10:34

Nagyon meghatottál!

Mamamaci402015. január 6. 10:28

köszönöm Miki!

Mikijozsa2015. január 6. 10:11

nyugodt szívvel a jövő felé, macimama ez brum

Mamamaci402015. január 6. 09:40

de csak a végére értél, skary! Erzsi, Sea köszönöm!

Törölt tag2015. január 6. 08:16

Törölt hozzászólás.

Doli-Erzsi2015. január 6. 07:50

Macika meglátod mekkora szeretet lakozik egy "ölebnyi"
lélekben! Sok türelmet hozzá és szeretetet, de az látom megvan, mert aki ílyen szeretettel ír róla, ott szeretet hiány nincs!
Ölellek.

skary2015. január 6. 05:24

előre..de hosszúlött :)