Szín-játék

Itt az idő, könyörtelen az óra,
önnön képem is unja viselni
köpönyeg-leplét, sugaras
Na-Conxypan-om jelenésért
könyörög, hajlok szavára.

Ám, csak lassan, szépen,
nem történik hirtelen semmi,
nincs dobpergés,
csak méla, néma csend,
s mikor már elviselhetetlen
az izgalom, feltárom azt
amit mutatni akarhatok...
egy Pierrot-álarcot.
gondosan alázárva mindent,
hogy aztán majd egyszer
valamikor, láthatóvá váljon
a kép, ami most még csak
egyes-egyedül gyógyuló lelkemé.

(Főoldalra szántam, de valamiért nem sikerül, kérek szépen segítséget!:) )

más szavakkal de a lényeg mehagyása mellett, sikerült feltennem!