Szembeszél

Sosem bánt a szembeszél,jó könnyeket csal szemembe,
és vörös hajfüggönyöm
kendőzi a komor eget.


Vörös, újra divatban nálam,
a régi barna a lakás sztárja,
s nem is rosszul, sosem 
szerettem igazán, de több
árnyalatban vidám is lehet,
ősziesre ezüstözi bent a tereket.


Barnán, a vöröset kedveltem
házi feng-shuimban, de nem
nem volt jó, túl durva, érdes
volt minden, hiányzott a barna
kényelem.


A napok is most hideg szelet hoztak,
lelkem is kiázott a fájós könnyektől,
aztán a ma útra szólított, s megláttam
a sok ismerős "patikusomat", kúrát
kaptam megint, néma kérdésekre
már szinte derűsen feleltem, s a jó érzés
kimondhatatlan, hiányoztam nekik,
üres kézzel, tele szívvel vártak,
szeretettel telik a sok helyen sok halk beszéd,
és már kicsit sem fáj a szembeszél.