Surranók

 

Mamamaci40•  2018. szeptember 8. 10:18

Nem voltam katona, s valószínűleg nem is leszek,

de örömmel tölt el a tudat, hogy Surranóim

igenis nekem is vannak, s nekik összesen nyolc

kicsi lábuk, Misi és Kormi, a két már lassan

három éves fekete kandúr.


Követnek, mint az árnyék, s nem csak a könyha

irányába, bár oda be előbb érnek, mint én,

s néha lázongok, mégis kié a pálya idebent?

Néha láb mellett, néha láb alatt, de velem.


S amikor egyedül voltam napokig,

két és fél muskétás, kis hibával, hiszen Zizi kislány,

ha ültem és zokogtam, vagy csak néztem ki

a fejemből gondolattalanul

macskalétükre néztek velem vigasztaló farkasszemet.

Lelkük költözött szemükbe, s benne a feltétlen szeretet.

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DonGiovanni2018. szeptember 13. 12:43

@Mamamaci40: Én köszönöm az élményt! :)

Mamamaci402018. szeptember 13. 10:37

Erika, Erzsi, DonGiovanni köszönöm, hogy olvastatok!

DonGiovanni2018. szeptember 9. 21:34

Tetszett mély mondanivalójú erős metaforákkal teletűzdelt alkotásod kedves Mamamaci40! :)

Doli-Erzsi2018. szeptember 9. 07:41

Szeretet van az írásodban!
Ölellek.

BakosErika2018. szeptember 9. 06:50

Szépen írsz róluk mindig, Emi.
Szeretettel olvastalak.

Mamamaci402018. szeptember 8. 21:58

Köszönjük Maria viszont kívánjuk, köszönöm, hogy olvastál!
Tapasztalom skary, nap mint nap, köszönöm, hogy olvastál!

skary2018. szeptember 8. 19:00

a macskák azé elég önálló lények :)

Törölt tag2018. szeptember 8. 11:28

Törölt hozzászólás.