Stílus-jelek, lélek-örökségek

Hivatali tisztviselő ő, mi több évek óta jó barát, itt még csak "bérben" voltunk, őt akkor sorsa nem kímélte, élte meg élte legfájdalmasabb torát, s akkor egy
aprócska gesztusom, nem érdekelt akkor sem a párom értetlenkedő "minek"je,
gondoltam, a legnagyobb gyászban apró porszem a heti-havi kukabeosztás,
pazaroltam életemből tán félórát, és születtem mellém egy életre szóló barát.


Azóta telt az idő, de a szokás nem múlik, ha arra van dolgom, csak egy "szia"
s egy pillantás, ám ha szabad neki s nekem, néhány percben is súlyos a lélekvilág.
Pénteken is belestem, és magamat hallottam, de lehetőség nem volt elmondani,
összeget vezetett vonalas füzetbe, miközben méltatlankodva közölte, miért is
vonalas, nekem inkább csíkos - nézett rá az illetőre - csíkos, és nevettünk.


Valamiért a vonalak nekem is inkább csíkok, és most kinyitom megint a ládikát.
Mint a hintáslegény ruhája - dohogott a dédi, az egyszínű pólós csíkos nadrágú
pizsamámra, aztán nyolcadikban, az egyetlen a' la mode, a tengerészpóló, 
number one a listámon a csíkos azóta is.


A csíkos anyám "bűne" volt, a kockás, nagynénémé, pár év, dédi dohog,
mikor érkezik egy Miki egér - dolog, s helyet kap ágyam felett, póló ugyanolyan
piros, és kockás a nadrágja, a tengerész pólóhoz később társul néhány kockás
blúz és ing, a kritizáló közben búcsút int.


Peregnek az évek, lakásba színeket tervezek, kockás sötétítő, ám ér a döbbenet,
anyám szeme kerekebb nem lehet, amikor a virágos terítőből, sötétítőt ihletek,
neked nem lehet semmit venni - mire apám, ne bántsd, jó, az ablaknál vagy 
5 fokot nyertetek. Lelkemre madzagolva fogadalmam, kockás függöny a konyhán,
fűszernövények a párkányon.


Vissza a jelenbe, biztos a megyünk, a dátumot bár közeli, de fedi a homály,
tervezgetünk együtt, s külön, és az emlékek közé furakodik még egy kép,
keresztanyám esküvője, az egyik fotóhoz kéri az akkor 5 éves kék-fehér kockás
ruhás Emőkét. 


Gondolkodom minden helyiségen, most aztán szabad a vásár, hiszen festeni
s berendezni kell, mint a falánk ember, ez is az is, ezt is azt is, de hát győz a
józan ész, a kevesebb mindig több, és nem mindegy milyen "színekben" éli
az ember az életét. Főként, és hangsúlyos a konyha, barátságos legyen, ez 
magamnak az egyetlen feltételem. 


Közben kerekítem, színezgetem a darabokat, legyen egy újabb kaleidoszkóp-
történetem, a nagy egészben egy darabka divatstílus-történelem.