Stander vagy kútgyűrű

Gyermekkoromban Dunaharasztin laktunk, a mi udvarunkon is állt egy szép kőkút, mellette "kistestvére" a stander, amibe vízet tartottak, ha netán tűz lenne, könnyebben, gyorsabban lehet oltani. Ezt én így tanultam, beszédben gyakran előfordult, főleg amikor az unokatesók még kicsik voltak, s mászkálósabbak mint én, a stander kapott egy kalapot, mert egyszer előfordult, hogy a nagyobbik kicsi beleesett, és a kisebbik addig visított, míg a felnőttek ki nem rohantak.
Előzőleg, amikor a nagy akarta kinyomni puszta testvériességből a kicsi szemét, senki nem volt a közelben, de ez egy másik történet, engem a nemítélkezésre tanítottak, hiába már 9 - 10 évesen, de én is kicsi voltam még, most sem ítélkezem, csak mesélek.
Évek, hosszú évek teltek el...megesküdtünk párommal, és elhárítva a rokonságom által elénk gördített akadályt, eldöntöttük, ha már szülőileg a nevemre lett íratva, hát megharcolunk akár a sárkányokkal is, de költözünk az albérletből, amibe anyám sakkhúzása kényszerített, mert azt hitte, veje nem üti meg a mércét, lévén nem diplomás...ma már tudja hogy tévedett, de már késő. Költöztünk, hogy aztán 11 év rengeteg keserűségét megelégelve, kicsit megfizessek a jóért, s döntöttem, márpedig rokonságon belül eladjuk. Apám azóta még annyira sem becsül mint előtte, de ez az ő dolga.
Szóval, első látogatásunk során, ami mindkettőnknek sokk volt, páromnak a látvány, nekem az, hogy mi lett a sok szépségből amit ott hagytunk, amikor már anyám nem bírta tovább a rokonságot, hogy engem miért kárhoztattak a visszaköltözésre, rejtély, de már nem érdekes.
A szégyenkezéstől szólni sem tudtam, egyszer csak párom felkiáltott, jééé egy szép kőkút, s mellette a kútgyűrű...a mi???? kérdeztem meglepve, hát kútgyűrű...az nem, az a stander:)))
Végül is megegyeztünk, neki ez, nekem az, ennél nagyobb vitánk ne legyen.