Sokk-terápia

Tegnap újfent el kellett látogatnom a fehér köpenyesek közé. Itthon zajlott az élet, kicsit jobban a megszokottnál.
Üres a váró, de jó hamar végzek, csak Ildinek kell kérni igazolást. "Ott fogsz majd sírni, ahol senki sem lát", a kerek
helyiség ízléstelen narancssárga székeinek egyikén. De, persze nem sokáig...nyílt az ajtó, magas jóképű fiatalember
lépett be rajta, kezében laptop-táska.
Megtanultam már, ez semmi jót nem jelent, mert valamilyen üzletkötő. Hamar végzett, közben jöttek sorban a betegek,
aztán azt hittem ott kapok helyben infarktust mert megjelent a "drága doktor úr", akinek kávé és baráti csevely jár,
számomra végtelenül antipatikus kinézetű, sunyi mosolyú öregúr, jellegzetes orral, a bő fekete kabátjával mintha
a pénzkötegeket terelgetné maga körül. Na, mondom magamban, akkor kezdhetjük keresni a Kiskegyed legutóbbi
számát rejtvényfejtés céljából, mert ez legalább 20 perc.

Elvonult, még egy-két rokon-jó ismerős, aztán beléphetek a szentélybe. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a doktornő belül-ről
kinyitja az ajtót, átvezet egy picike helyiségen, loholok utána, mire beérek már ül az asztalánál, és még else mondtam
félig sem amiért jöttem, már indulunk is kifelé az irodába, gondoltam sokszor,  már megkérdezem, talán bizony leprás
vagyok, és ő látja csak én nem tudok róla...no mindegy...sikerült elmondani neki hogy Ildinek kell igazolás.

Közli velem, borzalmasan rossz a vérleletem, írt gyógyszert,  kint vannak a receptek is. Miközben én a drága Irénkének
türelmesen elmagyarázom, hogy igen, az igazolás péntekig, és még csak kedd van, de ha nem adja a papírt a kezembe,
nem tudom visszaküldeni a suliba, Ildi félévijét nem zárják le...magamban újraépítve az ofő családfáját, hogy csak
tegnap üzent Ildi barátnőivel...na és ekkor ért a sokk-terápia.

Hát kérem...már sok minden volt a praxisomban, mióta az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele a szenvedélyemmé
vált, de ez még engem is meglepett.
Ugye, két nagy íróasztal, hatalmas mennyiségű papírral, nosztalgiázok, én aki tanultam anno ügyvitelt iktatást effélét,
irattári rendet...hogy úgy vágták volna ki a sulimból mindkét fehér köpenyest mint a pinty...se vérlelet se recept, Csilla
egyszer csak megvilágosodik, hogy ő a gép tetejére tett mindent, és valószínűleg az önkormányzat pénztárosa összefogta
az én leletemet s receptjeimet az övével.
Padlót fogtam...Csilla rámnéz...bocsánat...mire a doktornő...ugyan...a Kati mindig olyan sokat beszél....

Aztán azon már nem lepődök meg, hogy közben lefagy a gép, jó mondom kiülök, megvárom az igazolást, közben Kati hív,
kiküldje a cókmókomat, vagy bemegyek...mondom bölcsen...köszi ráér holnap...végre kezemben Ildi papírja...és a visszafelé
utat végigbőgöm.