Séta közben

Arcom fürdethetem az őszi napsugárban,
akármerre nézek most, szíves mosolyok.
Szívem tanít, hogy a megköszönni valamit,
vagy ha üdvözölnek, és én üdvözlök másokat,
értékesebb lehet, mint bármi gazdagság.
Ha csak néma felvillanó mosoly a bérem,
tudom az is csepp szeretet.
Egy órányi ajándék a sorstól,
levetni kicsit a hétköznapi gond-ruhát,
az elintéznivaló is szinte magától indul meg,
kicsit döcögős de mégis kerek ez a világ.