Régi kép

Kértünk és kaptunk belőle sokan, aki adta, széles mosollyal tette,
kedves felvétel volt, párjával fehérben.
Barátnőjével kezdő tanárok voltak,
ő Erika, gyorsírást, Andrea gépírást
tanított nekünk, s mi hamar szívünkbe
zártuk a két fiatal, lelkes nevelőt.
Órákon szigorú volt a munka, s a
mondat, " jól nézd át, amit a kezedből
kiadsz ". De órák után mint jó barátok
tölthettünk közös időt, s el nem feledem
a szerenád után reggeliképpen kosárból
osztott péksütit és üdítőt.
Aztán megértünk és búcsúztunk mosollyal,
nem sejtve, hogy néhány év és könnyezve
emlegetjük Erikát, a sorsa korán elragadta 
most tán fent mosolyog ha hallja hogy
felidézek egy gyorsírás órát. Aki tanulta
tudja, hogy a vastagítás nem egyszerű dolog,
dolgozatot osztva vidáman mondta, egyre
többen tudjátok, hogy a kék sál nem rokonotok!
(" Ez a kék sál nem az enyém, vastagítva, nem az anyám!")