Patika, de sajnos ez nem mese:)

Mamamaci40•  2015. február 24. 10:48

Pontosabban, nem én találtam ki, csak átéltem, illetve "átálltam", a sebkötött-fáslipáncélos tappancsaimon. Az első két-három nap alatt rájöttem, hogy az új vezetés és a régi között hatalmas a különbség, és igen is hiányoznak a prof rigolyái. A bárdolatlan "emberbarát" viselkedése helyett viszont felüdítő, hogy emberszámba vettek, és bár évek óta nem ösztönzöm anyagilag a fehéreket, elveim miatt, amikkel néha elmehetek a bilire...de az évek során elég jó kapcsolat alakult ki köztünk, az élni és élni hagyni szellemében. Viszont, az eddigi klikkes ellentétek helyett született egy borzalmas helyzet, hogy mindenki fúj mindenkire, hiába no, ez is csak egy munkahely, ám ezt a betegek is érzik a bőrükön.Semmi sincs elég, a kedves beteg vegye meg méregdrágán a gyógyászatiban a kellékeket, az említett helyen hatalmas mosollyal fogadják az embert, illetve a pénzét:(  A büfében új arcok, de régi csillagászati árak, el-vi-leg nem szabad kimenni, de a kétszáz forintos ásványvíz és a nyolcvan forintos eü. papír átírja a szabályokat. Újság az, hogy újság sincs, és nem értem, miután egy órával tovább tartanak nyitva, ugyan mitől várnak forgalomnövekedést. 

Mivel az első hétvégén lázasan őriztem az ágyat, hét elején pótolnom kellett a gyógyszerkészletemet, jobban jár az ember a hazaival, mert adni nemigen tudnak. 

Lemegyek a patikába, s miután állhatatosan közlöm, hogy nekem nem a rapid-forte Nurofen kell, hanem a hagyományos, a hölgy tanácstalanul néz a kolleginájára, mivel a gép kiírja, akció-kedvezmény, fizetendő 0 forint, épp akartam mondani, egye fene, én nem vagyok semminek az elrontója, ezért a szép összegért is elviszem, mikor a kollegina észreveszi, hogy egy funkció billentyű lett tévesen megnyomva, bár a hölgy tiltakozik, hogy ő ugyan nem nyúlt semmihez.

Bánatosan átlépek a másik pénztárhoz, és pillanatokkal később megállapítom, hogy az ásványvíz és a gyógyszer pont egy ezrest vett el tőlem, jaj de szép az élet.

A cigiről lemondtam, de a kávéról nem tudok, aprópénzre kell váltanom a vagyonkámat, mert nem tudnak az osztályon visszaadni, így délután még egy patikakirándulást teszek, szőlőcukrot keresek baráti áron, de persze nem a büfében találom.

Megdícsérem a szép aloe verát, és mondom, létezik másik fajtája, a sötétebb, nagyobb, mire a hölgy óriási szemekkel néz rám...ő azt hitte, az az anyósnyelv...miután kimerítően elmagyarázom neki a különbséget, közben azon gondolkodom, meddig kellene vajon egy anyósnyelv-levelet darabolni, hogy gyógyító nedűt nyerjünk belőle?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402015. február 25. 12:35

köszönöm Erzsi!

Doli-Erzsi2015. február 25. 09:59

Sajnos,,,szeretettel olvastalak!

Mamamaci402015. február 24. 17:58

köszönöm Kinga, c' est la vie, csak azt tudom megírni amit láttam/átéltem, cicomázhatnám, de az igazságot mindannyian tudjuk és nem lenne hiteles!

Kicsikinga2015. február 24. 16:48

Délelőtt olvastam már, és tetszik a stílusod. A tartalma már nem annyira ,de mit lehet tenni?!

Mamamaci402015. február 24. 16:33

igen, sajnos igazad van Anna!

Törölt tag2015. február 24. 12:03

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom