Orgonakedvesség felejthetetlenül:)

Hangulatos kedd délután volt, és egyre erősödött a valami történni fog érzése bennem. Kertészkedtem, takarítottam, csodáltam az immár háromtagú karácso nyi kaktusz családot, és hálát zengtem az ég felé, hogy a plusz egy virággal, a pandás persellyel, és az illatgyertya üres tartójában csücsülő macival együtt tele van a hálószoba ablakpárkánya.A muskátlit bölcs előrelátással a fürdőszobaablakba tettem kívülről, nehogy véletlenül a kiskorú és igen zabolátlan vérmérsekletű barna bundás elérje.

Összetakarítottam a nyomokat, és már készültem volna a felmosáshoz, amikor csöngettek. Azt hittem a bácsi jön valamit megbeszélni, akitől a házat vesszük, általában jól időzít.

De nem, a kapuban állt a másik szomszéd orgonacsokorral a kezében. Éppen a napokban keseregtem, hogy lesz gyönyörű orgonafám, ha az öreg a hátsó vaskerítést lebontja és elhordja a valamire csak jó lesz lerakatát. Egyébként az orgona most nyílik, kicsit fájó szívvel szemlélem a lilaságát.

Szóval, a saját orgonánkból kaptam egy csokorral, mert néhány ág átnyúlik, és egy nemtudommianeve kinti virágot, hogy ültessem el. A feleségem küldi mondja a szomszéd, és szerencsésen kiengedi a kutyánkat. Ebben a pillanatban már hallom is az asszony méltatlankodó hangját, jön ő is, megköszönöm a virágot, majd ajánlok cserébe másikat, az egyik aloe verát.

Elfogadja, én jövök be a virágért, ők próbálják megfogni a kutyát, kiérve, hát a látványtól szólni se tudok, Ibi cipeli be Nalát, mondom megszakadsz, tudod én kutyasuttogó  vagyok feleli és mosolyog.

Ezek után már csak a kerítés tetején adom át a virágot, és jóleső érzések töltenek el, egy, tényleg megérkeztünk-helyen vagyunk, kettő, szép lassan sikerül kialakítani egy olyan jószomszédi kapcsolatot ami a későbbiekben fontos lehet nekik is nekünk is.