Önbrumm

Amit eltitkol a klaviatúra,
hiszen Ti nem érezhetitek,
kicsi családomnak a tortúra,
nekem a feladat,
hogy egyre kevésbe érezzék meg.

Akit a bunda takar,
egy végtelenül érzékeny
hangulatember,
vasakarattal, ám törékeny lélekkel.

Egy gonosz pillantás
és egy talán nem is
de nekem rossz szó,
máris elfutnék a világ elől,
aztán jön az "édes" bosszú(?),
s most jön a keserű meglepi,
Ti nem hallottatok még engem
veszekedni:((

De a ma az valahogy más,
sírós vagyok, de nincs miért,
és boldog is mindenkiért.
Ezért ez a zöngemény,
mely korántsem költemény,
csak egy csökkentértelmű
medvebocs vélemény:)))