Ölelkező lelkeink

A hosszú ceremónia végére elhervadtam mint a templom kövén a virágok a sorok között. Amit a biblia szavai balzsammal kezeltek bennem, újra kisebesedett a "leplezett" gyilkos szavaktól. Kenetteljes parttalan s végtelen mondatok, politikáról, pénzről, csak arról nem amiről igazán kellene. Sok volt, nekünk is akik a keresztelőre készültünk Isten házába, a konfirmáció résztvevőinek is, nehéz szívem még betegebb lett mikor kiléptünk az ádáz melegre.Aztán, történt valami, forróság ugyan volt, de nem volt üllő, vas és kalapács, és kovács, az összekovácsolódáshoz és mégis, valami őrjitő mégis kedves lélektánc kerekedett úgy kb. négy órában, a szeretet tette a dolgát, mint jó karmester, beintett, és csend-dallamokon át egyesével nyitotta meg szíveinket is. A hangulat sem volt más, mint máskor, de mégis, valami ismeretlen ismerős erő vezetett a katarzishoz, Az összetartás és összetartozás élménye nem rajzolt, de festett mosolyt megfáradt arcainkra. Hát igen, tényleg van miért a nagy-családot irigyelni! Két hét múlva velük bár nem ugyanott, de a töltődés bizonyossága felől már most nincs kétségem.