Nyuszi szerelem

Vasárnap megérkezett Lujzi nyuszink is. Hófehér, csak a füle, a gerince, és a két folt a szeme körül, fekete. Misivel ellentétben ő igen hisztisen nézett körbe, és csak a megszokott búzakeveréket volt hajlandó elfogadni. Az ifiúr igencsak örült volna a társbérlőnek, de egyelőre csak a békés egymás mellett élés az ideális, hiszen a szapora szerelemnek szó szerint nincs helye. Irigyek, mivel egyszerre kettőjüket egyedül nem tudom megetetni, így igen komikus jelenet amikor szó szerint átleskelődnek a szomszédba. Ildi jegyezte meg vasárnap, már dobog is a baknyuszi, felidézve bennem azt a másfél évtizedes délelőttöt, amikor is vele, és a rokonnal indultunk a nyúlházba, és az akkori Misi is ezt csinálta. Meg is jegyeztem, látszik itt a tavasz, a nyuszi lázban van, néztünk össze kajánul nagybátyám feleségével, s a beálló csöndben a csöppség megkérdezte, hol van a lázmérője? Neki nem kell lázmérő, ő a nyuszik apukája...bölcselkedtem én. Az esti mesélésnél párom meg is jegyezte, hogy de hülye vagy...:))) mit mondtam volna  vajon...persze évekkel később megkaptam, hogy persze milyen jó átverni a kicsi gyerekeket:)) de a na és mit mondtam volna, Te nagyokos? kérdésemre, csak az a hatalmas szélesvásznú Ildi-mosoly volt a válasz.