Nyitányok

Különböznek,az egyik fehér, boldog, zajos,

indul, és alakul, kialakul,

mi lesz belőle.

A másik, fekete, könnyes, csendes,

itt nem csak indul, zárul is valami,

fájdalomköpönyeg szövődik,

nem szakad el már sohasem,

később megerősít, de az elején

mintha az ember elé tennék

a saját még dobogó, élő szívét.

Az első ha megmarad, szépre csendesül,

együttesen, együtt telnek a napok,

a jó duplán jön, a rossznak csak a fele,

ha Isten adja, gyereksírás ad örömzenét,

aztán nemcsak a naptárlapok suhogása

jelzi az eltelő időt, mégis valahogy

él az élet.

A második viszont, korokat él meg,

a kezdeti csend fájdalmas üvöltéssé válik,

betegséggé erősödik a lelkiismeret-teszt,

és a tombolva üvöltő miért adja a

gyászzenét, majd ez is elmúlik,

és csak belénk tompul a fájdalom,

jönnek sorban az emlékek, előkerülnek

régi megsárgult képek, s a rejtett,

lélekpillanatok, megszületnek 

a már elapadt könnyes szív- és szem

mosolyok, 

nagy az Isten világa és mi kicsik vagyunk,

az van amit kaptunk, és nem tudhatjuk,

mi az amit hátrahagyunk.