Nyári varázsmese

Az álomszuszék Nyár-királylány nagyon meglepődött a látottakon, majd így szólt a Naphoz - csodálatos munkát végeztetek helyettem Tavasztündérrel, hogyan tudom ezt most meghálálni? Nem megköszönni kell - csattant fel az öreg durcásan - hanem gyorsan-gyorsan kezdj végre dolgozni, hiszen minden és mindenki csak rád vár. Ne feledd, egy pillanat és négerbabát csinálhatok belőled, pedig tudom, annak nem örülnél. Jól tudta a bölcs, mit kell mondania, a lány meg is sértődött, s nem is szólt többet, hanem előszedte festőkészletét, és a tavasz színeit percek alatt lángoló-nyárivá varázsolta. Ez igazán szép lett - dörmögte a Nap, de ez még semmi, hiszen életet kell adnod a növényeknek is, el is késtél vele már szedte-vette, ha elkészültél, az erdőszélén egy kicsi árnyékos tisztás vár majd rád, ahol megpihenhetsz, mielőtt búcsúzol. Nem is tiltakozott a lány, hiszen a sok munka mindig elvette az erejét mire végzett vele, de keseregni nem volt oka, egy egész év jutott neki is, hogy kipihenje magát.Nemsokára csomagolni kezdett, megint busongó szívvel mint mindig, hiszen kedves harsogó színei néhány hét múlva már csak csendesen emlékeztetnek a vidám nyárra. Ez a dolgok rendje - sóhajtotta - majd felnézett az Égre - Isten áldjon Nap, indulnom kell, hiszen lassan érkezik Ősz-apó, ígérem jövőre jobban sietek, Remélem is - morgott az öreg - melletted van nekem is a legnagyobb munkám - mégis Téged szeretlek a legjobban, de ezt már nem mondta hangosan. Nyár-királylány még intett egy búcsúzóul majd elsuhant.