Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nincs rá szavunk
Mamamaci40 2018. július 31. 05:32
(Gősi Vali hozzászólása ihletett meg, arról szól röviden, hogy ugye aki szülőt vesztett el, árva, házastársat, akkor özvegy, de ha gyermeket, arra igazán nincs szavunk, és nem is lehet...:(((, én ugyan nem gyermeket vesztettem, de a hiány egyre jobban üvölt bennem)
Fura dolog az életem,míg a bölcsömtől síromigátrobogok az utamon,s nem társam az unalom.
Húsz éve lesz jövőre,nem szalad velem a naptár,de lassan szülinapot tartanánk,s az ünnepelt már fent vár.
Ez az a hamu bennem,ami magától szül parazsat,s nem kell semmilyen külön pillanat,egy másodperc, és már megintfehéren ízzik a fájdalom,és zokog fájdalmas dalom.Nem tudom betölteni az űrt,ami itt maradt.
Nekem vannak még, Istennek hála érte,de mintha nem is lennének,
döntésüknek sok beteg fájdalmam a bére,ám hiszem, fent majd elhangzik a kérdés,na kedves szülők, megérte?
Rám várnak, és már egyre többen tőlemvidám dalt, de ha gúzsba kötaz az ezer szó-béklyó, alattomos gyilkosominkább a sarokba teszem a lantot,míg csak könnyes imámat mormolhatom.
Mégis bizakodva nézek a jövőbe...s már fent a listám, hogy idelemit kérek jövőre...ezekért csak egyet nem...bocsánatot...
Mamamaci402018. augusztus 1. 16:19
Köszönöm filippa!
Törölt tag2018. augusztus 1. 04:50
Törölt hozzászólás.
Mamamaci402018. július 31. 19:08
köszönöm Miki!
Mikijozsa2018. július 31. 18:24
szépen megírtad, jó
Mamamaci402018. július 31. 18:04
skary, Rozella, Anna köszönöm!
WhiteWolf2018. július 31. 10:03
ismerem a történetet és nagyon megértelek...a versed viszont egy gyöngyszem...
Rozella2018. július 31. 06:52
és ha mindkettőt... arra milyen szó van... ??
skary2018. július 31. 06:03
a megérte? talán fel sem kell tenni mama