Nincs rá szavunk

Mamamaci40•  2018. július 31. 05:32

(Gősi Vali hozzászólása ihletett meg, arról szól röviden, hogy ugye aki szülőt vesztett el, árva, házastársat, akkor özvegy, de ha gyermeket, arra igazán nincs szavunk, és nem is lehet...:(((, én ugyan nem gyermeket vesztettem, de a hiány egyre jobban üvölt bennem)


Fura dolog az életem,

míg a bölcsömtől síromig

átrobogok az utamon,

s nem társam az unalom.


Húsz éve lesz jövőre,

nem szalad velem a naptár,

de lassan szülinapot tartanánk,

s az ünnepelt már fent vár.


Ez az a hamu bennem,

ami magától szül parazsat,

s nem kell semmilyen külön pillanat,

egy másodperc, és már megint

fehéren ízzik a fájdalom,

és zokog fájdalmas dalom.

Nem tudom betölteni az űrt,

ami itt maradt.


Nekem vannak még, Istennek hála érte,

de mintha nem is lennének,

döntésüknek sok beteg fájdalmam a bére,

ám hiszem, fent majd elhangzik a kérdés,

na kedves szülők, megérte?


Rám várnak, és már egyre többen tőlem

vidám dalt, de ha gúzsba köt

az az ezer szó-béklyó, alattomos gyilkosom

inkább a sarokba teszem a lantot,

míg csak könnyes imámat mormolhatom.


Mégis bizakodva nézek a jövőbe...

s már fent a listám, hogy idele

mit kérek jövőre...

ezekért csak egyet nem...bocsánatot...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402018. augusztus 1. 16:19

Köszönöm filippa!

Törölt tag2018. augusztus 1. 04:50

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402018. július 31. 19:08

köszönöm Miki!

Mikijozsa2018. július 31. 18:24

szépen megírtad, jó

Mamamaci402018. július 31. 18:04

skary, Rozella, Anna köszönöm!

WhiteWolf2018. július 31. 10:03

ismerem a történetet és nagyon megértelek...a versed viszont egy gyöngyszem...

Rozella2018. július 31. 06:52

és ha mindkettőt... arra milyen szó van... ??

skary2018. július 31. 06:03

a megérte? talán fel sem kell tenni mama