Névmások

Most minden olyan semmilyen,
mélyen alszik a valami,
de sem nem derűs, sem nem
gyilkos ez a csend,
mintha valaki szövögetné
valamilyen napjait.
Csak vagyok, a gondolatokat
szárnyalni engedtem
mint megannyi fehér galambot.
Csak vagyok magamnak,
s körülöttem mások,
bennem megszületett
az életöröm,
s mivel irigy eddig sem voltam,
mosolyomat osztom
innen s túl a küszöbön,
de ami a legfontosabb
azt a lelkem legmélyében
egyedül, önzőn
magamnak őrzöm.