Némaságra ítélve

Mamamaci40•  2015. május 20. 12:37

Itt vagyok ám, csak a technika ördöge is megcsúfolja amúgy sem egyszerű helyzeti létemet. Létemet sajnos, mivel a kéretlenül kapott influenza a stresszel karöltve okozott egy következő orbáncot. Keserű mosolyom magamnak, erős vagyok mint a bakaszar, hiszen lábon viszem el most az amúgy kétheti kórházat. Gyógyulgatok, csalánba nem üt a mennykő, szervezem a könyv útjait és családon belül is bezsebeltem a dicséreteket. Közben túléltem egy számomra várható volt léleklavinát, anyagi segítség fejében anyám felkért, ne telefonáljak naponta neki, nem viccelek, csak felállítottam egy párhuzamot, tizenhat évvel ezelőtt, amikor anyósomék a fél szívemet vitték magukkal, a féltő gonddal nevelgetett unokahugom hagyott minket magunkra, amikor a legnagyobb szükségünk lett volna rá. Ám én nem könyörögtem, akkor sem, most sem, sikerült mindenkit elmarni maguktól, és előlem is bezárni végképp az elefántcsonttornyot. "Azért vannak a jóbarátok...", igen és egyre többen vannak. Sikerül unokatestvéri szálakat szorosabbra fűzni, valahol mindig mosolyog a Nap rám.


De hogy ne hazudtoljam meg magam:) Az történt, hogy még év elején amikor felfedeztem mi van a leendő virágoskertem területén, barna páfrányleveleket találtam nagy örömmel. Moha ugyan nincs, de van páfrány gondoltam mulatva, kis sóhajjal, de jó kis mese volt az is. Volt... Már azon gondolkodtam, hogy a gumókat át kellene menekíteni valahová, amikor az igen határozottan zöldülő növényke más alakot öltött, vérehulló fecskefűvé változott. Szidtam magam, nesze Neked, Te botanikus medve, nem ismered meg a páfrányt!!! De nem tévedtem, most már látszanak a maguk pompájában, és több is van belőle. A ház előtt kinyílt az első rózsabimbó, és éppen gondoltam, hagyom, hadd erősödjön a szár, amikor valaki megtette helyettem. 
Már várom a hétvégét némaságomból megyek a csendbe, két napot adtunk magunknak, út Békés megyébe, oda ahonnan már nem hoz visszaút de aki látogat, megleli lelki békéjét. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402015. május 21. 18:48

köszönöm Erzsi-Zsu!

Doli-Erzsi2015. május 21. 08:37

Szeretettel olvastalak!
Ölellek.