Nem találtam

Régi arcok, új sorsok, egy sokk is, kedves régen látott betegtársnak elég egy fél pár cipő..., ám nem adja fel, újságolta, a legifjabb locsolója a 9 hónapos unokája, ujjai között életre keltek a gobelinek, meg is ihlették a poétát. Elvagy(ogat)unk egymással, nem lehet kizárni, nagyon bejön a kinti világ. Reakció, gesztus, mimika, kommunikálás vagy hiánya!!! mind-mind beszédes, egy-egy regény. Arról nem is brummogva, hogy a kórház is csak egy munkahely...
"Jelölj fészbukon", telefonszámok, gazdagodik a gyűjtemény, ismeretlen ismerősök, hogy ki megy ki marad, már kiderül mire a hét véget ér.
De, bár elvagyok, hiába keresem, kutatom, őt nem találom, és sajnos egyre jobban nem! Toler Ancit, mintha a föld nyelte volna el! Ha valaki találkozna vele, adja már át üzenetemet legyen olyan jó, nagyon kellene jelenléte a kórházban is!