Nem kívánságműsor

Válogatós vagyok, morgós és örökké lelkem van,
megírni szeretem én a mesémet, és nem megélni,
újabb és újabb rémmesét, cipelni magamon
elmúlt napok-évek, jövendő idő régi-új szennyesét.

"Mondd meg az uncsimnak, hogy ügyes"
groteszk szavak hangzottak tegnap felém,
és lenyelem a kivánkozó hisztit, hogy nekem
is uncsi, ami maszlag árad évek óta felém.

Anyám mint mese, hol volt, hol nem volt,
ha éppen felém fordult, akkor sem egészen,
hány plusz évem lesz, hogy mindezt megemésszem?
Meddig bűnhődöm én azért,
amiért sok más szülő örülne,
meddig nézzek én még a megfakult tükörbe,
csiszolgathatom én élethosszat,
ha minden megszólalása ekkora foltot hagy.

(Ildi félévije 4,4 lett...annyit nem érdemelt,
hogy imádott nagyanyja legalább élőszóban
dicsérje)