Nem jó a gép!

Elvitt bennünket valamerre a technika, eltévedtünk, s ma már nem látjuk a fától az erdőt. A postán katasztrofális állapotok, hallom a tisztviselő hangját..."azt most nem tudjuk megoldani, de van egy másik lekötés, kitöltöm, csak idő kell, foglaljon helyet!". Úgy elgondolkodtam kicsit, szeretek "itt lenni", és napi elfoglaltság a nézelődés a fészbukon, de...a Pimpi történetek aktuális fejezete nem itt íródik először, hanem vonalas füzetben ceruzával, vagy amikor pályázatot írok, az pedig az angyalkás könyvben születik általában.
Vizsgálatra mentem, minden rendben van. Visszafelé, ismét tanácstalan arccal találkozom, a buszon a sofőrnek sem volt jó a gépe, s ezért egyesével töltötte ki a jegyblankettákat, gépiesen ismételve a "Hová?" és a "Mennyit szokott fizetni?" kérdéseket.
Idejutottunk? Ha nem jó a gép megáll az élet? Igaz, feledhetetlen emlékem...pár évvel ezelőtt Kecskeméten a felülvizsgálat alatt lefagyott a gép. Tekintélyt parancsoló kinézetű, hatvanas éveiben járó professzor úr rohangált egyik irodából a másikba, s tépte volna a haját, ha lett volna neki, hogy micsináljanak most. Az senkinek sem jutott eszébe, hogy ilyen alkalmakra rendszeresítsenek írógépet!?