Nehéz szeptember eleje

Mamamaci40•  2014. szeptember 1. 10:58

Gyertyák a szélben, lángok a szívben. Drága nagyanyám figyel angyalszemével.
Ma halt meg, már hajnalban, mert
nekem már tizenhat éve mindig újra hal,
de míg neki ott fent jó már,
itt lent a lelkem a zokogó ravatal.


Az ember mintha részeg lenne,
körülötte dülöngél az idő,
elmúlt szavak, mosolyok, késések
s könny-keserű kenyerén 
csipetnyi vaj, a remény.
A remény, hogy majd egyszer újra,
vagy még ma ő is egy kék lángban,
vigasz a lelkem néma jajszavában.


Aztán a holnap, amikor a köszöntője lenne,
szavakban tolmácsolt szeretet, nehéz
nehéz, nehéz súly, de képzeletben
ácsolok egy létrát, hogy elérjek egy felhőt
s így kicsit felnőjjek hozzá,
nagyon-nagyon szerettem őt.


(A lánya, anyám egyáltalán nem hasonlít rá,
de én kaptam tyúkanyó-lelke örökét,
nem rossz párosítás, az ördög-író és a
fészekalja meleg, ebből lehet ám
jó-rosszul kikeverni-kavarni egy életet!)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402014. szeptember 2. 16:03

Köszönöm Andrea!

schlettandrea2014. szeptember 2. 10:53

Teljesen átéreztem és meghatott az őszinte hangvétel. Én is nagyon szerettem a nagymamámat. Jó, hogy eszembe juttattad. Én is felteszek egy róla szóló kis versikét. Nyugodjanak békében!

Mamamaci402014. szeptember 2. 03:58

köszönöm Sea!

Törölt tag2014. szeptember 1. 21:16

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402014. szeptember 1. 18:47

Éva, Gyöngyi, Erzsi köszönöm!

Doli-Erzsi2014. szeptember 1. 17:49

Macika nagyon szépet írtál!
Ölelésem.

Steel2014. szeptember 1. 17:25

Mamamaci, gyönyörű ez az írás.... Veled érzek...

pauleve552014. szeptember 1. 17:05

"Az ember mintha részeg lenne,
körülötte dülöngél az idő,
elmúlt szavak, mosolyok, késések
s könny-keserű kenyerén
csipetnyi vaj, a remény."
Macika, ez csodás!

Mamamaci402014. szeptember 1. 16:34

köszönöm Ircsi!

Törölt tag2014. szeptember 1. 16:11

Törölt hozzászólás.