Ne szólj szám...

...pedig de nehéz volt megállni, hogy csak álljak némán, és csak miután az elkésett Zrínyi elrobogott, próbáljam oltani a tüzet, mert jó magyar szokás szerint, egyből támadtak ott olyan kompetensek akik ott sem voltak. Múlt héten kért valaki pulykaszárnyat és nyakat, párom felajánlotta, elteszi ha érkezik. Tegnap csak azt láttam, hogy egy felháborodott vevő szatyrot lóbálva rohan be a boltba, mint Zrínyi, hogy "....a Sándor rossz húst adott"...hirtelen előttem is átfutott az életem, hogy vajon mit nem vett észre, amikor árut vett át...s mi jöhet még ránk, mikorra én is odaértem a pulthoz, s végighallgattam, hogy "az asszony csirkét kért..." párom csak állt mint kőszobor, körben a kolleginák résztvevően, és a "barátnőm" kárörvendéssel...a vevők arcán pedig láttam a megoszlás szép képét, tudtam kit kell majd nyugtatni...

egy néni meg is jegyezte, hogy ő még nem kapott rossz árut, de... én vele kezdtem el beszélgetni, a vége az volt, hogy a páromat szeretik a vevők.

De szerencsére nem lett probléma a dologból, bár az öreg hiba, ha valaki elfelejti, hogy mit is kért egyik héten, s azt hiszem, Papamaci is meggondolja még egyszer felajánlja-e hogy elteszi!

Egyébként, ahogy számítottam rá, már mi is pletyka tárgyai vagyunk, én állítólag vettem egy házat, és másik utcába fogunk költözni:)  mondtam a páromnak, legközelebb tudakolja már meg ugyan a kedves vevőtől a címet is!!!