Ne mindig csak a szomorút...:))

Igaz ami igaz, sosem voltam s remélem nem is leszek egyszerű ember...előrebocsátom ezalatt nem a butát értem. Megbékéltem vele hogy megosztó vagyok, van aki nagyon szeret első perctől, sok olyan aki nem ért meg soha, és olyanok is vannak akik nem szeretnek.
A történetem éppen egy augusztus 20.-ához kötődik, úgy lassan 17 évvel ezelőtt...Dunaharasztin mindig e napon van búcsú...kisétáltunk, illetve én a nagy pocakommal csak botladoztam, s valamilyen indíttatásból mindenáron fel akartam ülni az óriáskerékre.
Szegény Papamaci vért izzadt mire sikerült lebeszélnie róla. Persze megígértettem vele, hogy szülés után, a következő búcsú alkalmával majd megengedi.
Eltelt egy év, természetesen emlékeztettem az ígéretére...engedett felülni...utána és azóta se soha többet nem akartam.