Nagyon fáj!

mi maradt? egy ajtónyitás, szavak nem lehetnek kedvesebbek, két forró kávé nyugdíjkor csokival a tetején...menjetek anyádhoz, nagyon vár, van még idő, s csak zubognak a szavak, nem pórázon, nem cenzúrázva, szívből...csak úgy. Csomagok, otthonról hozott jókedvvel...csomagok szeretettel készítve tiszta legális mákony..."kaptuk" varázs. Nem kérdés hogy tetszem-e, én pedig a szeretettengerbe vetettem magam...kiskonyhában, később mamával az első félóra, benyit a párom...tudtam, hogy minden rendben van:)nem fiad lett, vádolnak a szavak, s miért itt, és ennél a dokinál? dehogy baj, hogy lány lett, 10 unokám van, javul a statisztika, a negyedik lány már...ebből a fajtából majd még egyet...nem sikerült...fél évig kínlódtam emiatt.

vigyázok fogadtam, s fogadom, a két fűzfa is életre kel...de elfogyott a kávé, s nem nyúlnak felém kitárt karok, a fél szívemet akkor vesztettem el...ma 16 éve..."idejében" majd munkába temetkezem...